Én nem kapok a férjemtől virágot Valentin-napra.
És ez egyáltalán nem zavar.
Egyrészt egyáltalán nem vagyok Valentin-nap párti,
másrészt meg úgy vagyok vele, hogy szép dolog a figyelmesség, de lehetőleg nem egy napra
kérem.
Az én férjem sok szempontból tipikus férfi.
Sok hete járok
tornázni, de van, hogy egy nap kétszer is megkérdezi, hogy hányra megyek.
Szinte mindenhol égve hagyja a lámpát a házban. Nem nagyon szereti elismerni,
ha téved. Nyernie kell. Mindig. Mindenben. A családi programokat nemcsak nem
képes, de egyáltalán nem is akarja megjegyezni. Outlook bejegyzést küldök
mindegyikről, de még így sem.
 |
| forrás: runforawish.com.au |
Az én férjem mindeközben szuper társ.
Minden reggel olyan habos kávét kapok (néha
az ágyba, néha reggelivel együtt), amit a legtöbb kávézóban nem tudnának produkálni. Nyugodtan
elmehetek fodrászhoz, ő elviszi a gyereket úszni egyedül, és ez normális neki,
nem játssza el közben a hőst. Ha főzök, ott áll mellettem a konyhában, és
mindenben segít, hogy hamarabb készen legyek. Vagy lefoglalja a gyereket.
Éjszaka felkel, és visszaparancsolja a gyereket az ágyába. Ha észreveszi, hogy
lejárt a mosógép, kitereget – pedig nagyon utál teregetni. Ha egy kemény időszak
után arra vágyom, akkor megnéz velem 5-6 részt is a kedvenc sorozatomból, pedig
ő nem szereti. Az első tavaszi virágszálak pedig bekerülnek a kertből a házba, kifejezetten nekem címezve.
És mindezt zokszó, vagy extra köszönet igény nélkül. Úgy
csinál, mintha mindez alap lenne. Én persze tudom, hogy ez igenis különleges,
és igenis nagy szám!
Ezért sem érdekel, hogy ezen az egy napon érkezik-e a
lakásba újabb növény.
Ezért vagyok maradéktalanul boldog, és gondolom azt, hogy
nem lehetnék ennél szerencsésebb asszony. Mindennap.
Persze félre ne értsetek, egyáltalán nem mondom, hogy aki ma virágot, vagy csokit vesz, az más napokon nem lehet figyelmes. Én csak azt mondtam el, hogy nekem miért jelent sokat az, és ahogy velem törődnek.
