2015. augusztus 1., szombat

Áldott magány

Szombat délelőtt.

Flóra még a nagyszülős nyaraláson, csak holnap jön haza.
Apa elment a gazdaboltba plázázni. Azt mondta 10 perc, vagyis minimum fél óra.
Én pedig azon kapom magam, hogy teljesen egyedül vagyok a házban. Épp semmi sürgető házimunka nem vár. Persze lenne mit csinálni (de mikor nincs), csak épp semmi halaszthatatlan.
Hirtelen elönt a teljes magány érzése.

És bevallom, ez boldogság. Valami furcsa szabadság.

forrás: dailyhappyquotes.com
Vigyorgok, és ledobom magam az izgalmas krimimmel (Lány a vonaton - igen, tényleg olyan jó, mint amennyire hypolják).
Mindeközben egy nagyon rövid pillanatra azért elgondolkodtam, hogy szabad-e nekem ennyire örülnöm annak, hogy egyedül vagyok. De nem hagytam, hogy holmi ébredező lelkiismeret elrontsa azt a pár percet, ami megadatott.
Imádom a családomat, az én férjem a legeslegjobb a világon, az én lányom a legszebb és legokosabb, ráadásul korához képest elég szófogadó is, de...

De ez a fél óra, amit egyedül töltöttem a teljesen csendes házban - ez csodás volt.

Bevallom.

Kövezzetek meg.