Megszerezni egy pillangót

Ma volt az első ovis szülői. 

Nem volt akkora izgalom, mint pont egy éve az első–első. 

Akkor még bölcsis.

Mostmár rutinos szülőire járó vagyok, vagymi. Elvégre ez már a harmadik volt.

Egész nyugisan zajlott volna, ha nem történik AZ ma reggel az autóban.

Egyszercsak in medias res azt mondja nekem:

• Anya, nekem majd pillangó legyen a jelem az oviban.
• Nem tudom, Szívem, hogy mi lesz a jeled, majd meglátjuk.
• De legyen pillangó légy szíves! (pontosan tudja, hogy ez a varázsszó)
• Nem tudom, mit tehetek, de majd megpróbálom. Ha lehet, akkor megoldom neked.
• Jó. Pillangó lesz a jelem. – zárta le azzal a bizalommal, amit egy 3 éves érezhet az anyja képességei iránt.

Így aztán, amikor a papír körbejárt (volna) a jelekkel, azon kaptam magam, hogy vetődöm, ugrom, lecsapok, keresem a pillangót. 

És megszereztem.

Nem tudom, hogy mikor örültem utoljára ennyire valaminek.

És azt sem, hogy saját magam miatt mikor csörtettem így előre egy darab papírért. 

Ja de, ezt tudom. SOHA. 

A magánéletben – a munkát most hagyjuk – nem vagyok az az óriási önérdek érvényesítő. Sőt néha hagyom, hogy átgázoljanak rajtam, csak azért mert én nem vagyok képest átgázolni másokon. 

De ma rájöttem, hogy nincs ez mindig így. 

Mert ha a gyerekről van szó... Akkor pillangó lesz. És eleddig ismeretlen mértékű boldogság. 

Egy ideális Andi

Egy tender feladat kapcsán jött az ihlet, hogy papírra (mire?) vessem, milyen is lenne a napom, ha megfelelnék minden magam (és egyebek) által támasztott elvárásnak. És, hogy ezzel szemben milyen igazából.

Milyen lenne	Milyen valójában
Reggel fél 6-kor kipattanás az ágyból frissen, üdén, és mosolygósan. Hálóból csendben kilopózás, indul a reggeli futás.	Reggel fél 6-kor hulla fáradtan arra gondolok, „Kizárt dolog, hogy fel tudjak kelni. Futok majd este. Vagy holnap.”  Fordulás a másik oldalamra.
Könnyed 8-10 km megtétele után tusolás 7 körül	Kikecmergés az ágyból. Laposkúszás. Ha csak még egy órácskát alhatnék. Zuhany fél 8 körül.
A családot akkor keltem, amikor az asztalon már kikészítve a reggeli, gyerek tányérján figurás képpé rendezett szendvics, mellette frissen facsart narancslé. Én már felöltözve, arcomon pedig a smink.	Amíg tusolok, az én drága férjem kávét főz. S kelti a gyereket. Öltözés közben szürcsölöm a kávét, könyörgök a gyereknek, hogy mégiscsak vegye fel,a mit kitettem. Nem veszi fel. Hercehurca.
Időben, mosolyogva indulunk 8 óra körül. Puszi apának, simi a kutyáknak, kényelmes séta az autóig, csak úgy Flóra tempójában, ahogy neki jólesik.	Rohanva indulunk 8:15 környékén, visszaszaladás a telefonért, a mesekönyvért, vagy valami másért. A kocsihoz jutás tortúrája a „Kislányom, szedd már a lábad, sosem jutunk el a kocsiig sem!” légkörében zajlik.
Kellemes autókázás, érkezés a bölcsibe 8:40 körül. Flóra átöltöztetése, pisilés, stb után kiegyensúlyozottan magyarázom el, hogy miért nem kell sírni, ha elmegyek. Gyerek megérti, nem sír.	Érkezés a bölcsibe 8:50 és 9 között. Gyors átöltözés, könyörgés a gyors pisiért. „Anyának már az irodában kellene lennie.” Néma fohász: Ma ne sírjon! Nem hallgattatik meg. Sír. Elveszik. Elrohanok. Nem sírok, de fáj.
Irodába érkezés 9:00, vagy inkább 8:55. Munka, megbeszélések, ebéd ügyféllel, vagy látens ügyféllel.	Irodában 9: 20 körül. Munka, megbeszélések, ebéd a gép előtt: a reggeli csúszás behozása, esetleg némi általános infó beszerzése (index, facebook – mi van a nagyvilágban, kinek van szülinapja).
Érkezés a bölcsibe 4 körül, utána egy kis játszóterezés. Hazaúton a bölcsiben történtek alapos átbeszélése.	Érkezés a bölcsibe 4 körül, indulás haza. Hazaúton a bölcsiben történtek átbeszélése így: Mi volt ma a bölcsiben, kicsim?  Jó volt?  De mit játszottál? Mi történt Anya, bekapcsolod nekem a mesét légy szíves? Hát legalább udvarias. Na jó, néha azért félúton komoly elbeszélésbe kezd, és akkor megtudhatom, hogy valójában hogy telt a nap.
Hazaérkezés után azonnal a háziasszonyok gyöngyévé avanzsálok. Meleg vacsorát főzök,mosok, teregetek, közben kirakózom a gyerekkel,alaposan és odafigyelve átbeszélem a nap eseményeit apával.	Hazaérkezés, lerogyás. Csak had szusszanjak egyet. Gyors kivel-mi-volt-ma státusz. Utána rohanás tornára. Tornáról haza, vacsi a családnak. Hideg kaja, vagy hétvégi maradék. De inkább hideg. Párizsi függőknél ez nem is olyan rossz opció.
Gyerek fürdetés után meseolvasás, fektetés, utána mély beszélgetés apával, melyet komoly irodalmi értékű művek olvasásával vezetünk le.	Gyerek kádba könyörgése, és fürdetés után meseolvasás, fektetés, utána TV bekapcs, kicsi internetezés. Max 30 perc tvzés után kidőlés a kanapén. Tusolás, fogmosástól felébredés.
Elalvás boldog mosollyal, jöhet mielőbb a következő tökéletes nap.	Némi forgolódás után elalvás,vágyakozó mosollyal: mikor is lesz már szabi, vagy ünnep?

Az látszik, hogy nem vagyok a kemény vonalas háziasszonyok klasszikus esete. 

Elnézést, drágám!

Lennék én szívesen olyan, csak nem vagyok. 

De legalább sokat mosolygok. :)

Azok a fránya alapok

Azt mondja a lány a fiúnak: „Mit csinálunk holnap?”

Mire a fiú a többiekre nézve magyaráz: „Mert a holnapi nap az egyetlen a nyáron, amikor semmi programunk sincs. Úgyhogy ki kell találnunk valamit.”

Összenézek a másik fiúval és egyszerre mondjuk: „Pihenés?!” 

Pedig a másik fiú nem az én férjem. Csak egyre gondoltunk, hogy nem kell mindennap csinálni valamit. Sőt, jó néha nem csinálni semmit.

Látszik a tekintetükből, hogy nem is értik, amit mondunk. Hogy értjük, vagy miért mondjuk, vagy mi van?

Mert nem mindenki gondolja úgy, hogy kell a pihenés. A fiú és A lány tutira nem. De szerencsére egyikük sem. És ez így van jól. Nekik nem kell egy nap szünet, ők így boldogok. Nekünk kell. Nem is csak egy nap. És szerintem ez a legfontosabb. Nem az, hogy ki mit csinál, hanem hogy NEKÜNK ugyanazok számítsanak jónak.

forrás: topfbcovers.com

Mi például nagyon szeretünk tévézni. Hú, ez nagyon nem trendi manapság, tudom. Azt kell mondani, hogy nem nézek tévét, sőt nincs is tv készülékem. Na, mi nem így. Mi nézünk tévét, filmeket, sorozatokat. Sőt van olyan sorozat, amit nem töltünk le, hanem megvárjuk, amíg - mondjuk keddenként - valamelyik csatorna leadja. Na, ez sem trendi, tudom. De nekünk jó így.

És még mielőtt mindenki behányna: nem azt mondom persze, hogy nálunk soha egy hangos szó sincs, és szirupos egyetértésben éljük a mindennapokat. Naná, hogy nem. Naná, hogy vannak viták, egyet-nem-értések, meg minden szokványos dolog. Mindössze annyi, hogy az alapok stimmelnek, és szerintem ez mindennél fontosabb. 

nemvárás

Azt mondja ma nekem: " Anya én nagyon nagy vagyok már?"

Jézus, de hát még 3 sincs!

Sok sok hete az ovira várakozás tölti be a mindennapjainkat. Mert ő már nem kicsi, ő már nagy, ő már oviba mehet.

Emlékszem, régen én is mindig nagy akartam lenni. Iskolába menni. Vártam a nyári szünetet.  Utána az iskolakezdést. A gimit. A fősulit. Hogy elkezdjek dolgozni. Hogy elköltözzem otthonról és egyedül élhessek. Hogy valakivel élhessek. Hogy kibújjon Flóra. Hogy elaludjon. Hogy felébredjen. Hogy felüljön, felálljon, járjon, beszéljen. És akkor azt mondja egy napos szombat reggelen: "Anya én nagyon nagy vagyok már?"

Bevillant: milyen hülyék vagyunk, hogy mindig várunk valamit, ahelyett, hogy jól éreznénk magunkat abban, ami épp van.

Eldöntöttem. Én most megpróbálom. 

forrás: thefreedomexperiment.com