nemvárás

Azt mondja ma nekem: " Anya én nagyon nagy vagyok már?"

Jézus, de hát még 3 sincs!

Sok sok hete az ovira várakozás tölti be a mindennapjainkat. Mert ő már nem kicsi, ő már nagy, ő már oviba mehet.

Emlékszem, régen én is mindig nagy akartam lenni. Iskolába menni. Vártam a nyári szünetet.  Utána az iskolakezdést. A gimit. A fősulit. Hogy elkezdjek dolgozni. Hogy elköltözzem otthonról és egyedül élhessek. Hogy valakivel élhessek. Hogy kibújjon Flóra. Hogy elaludjon. Hogy felébredjen. Hogy felüljön, felálljon, járjon, beszéljen. És akkor azt mondja egy napos szombat reggelen: "Anya én nagyon nagy vagyok már?"

Bevillant: milyen hülyék vagyunk, hogy mindig várunk valamit, ahelyett, hogy jól éreznénk magunkat abban, ami épp van.

Eldöntöttem. Én most megpróbálom. 

forrás: thefreedomexperiment.com