Hogy volt? Hogy van?

A tegnap reggel fejfájással köszöntött. Azzal a tompával, amit akkor érzel, amikor előző este túl sokat ittál, ráadásul túl sokáig tetted ezt, és így nem is aludhattál eleget. Sok-sok éve, a csütörtöki bulik utáni péntek reggelek hangulata volt ez. De most egy keddi napról beszélünk. És nem is ittam hétfőn este. Azután mindez ma megismétlődött. Tegnap nem ittam, ma reggel mégis másnap volt.

Hogy-hogy? 

Úgy, hogy ma már nem partydög vagyok, hanem (nemcsak)anya, és apával együtt ébren töltöttük az előző két éjszaka jó részét egy kibújni készülő őrlőfognak köszönhetően.

Vagyis maga az éjszaka kevesebb élményt tartogatott, de a másnap reggel mégis ugyanaz.

Ezen merengve ma reggel az jutott eszembe, hogy mennyi „ilyen volt – ilyen lett” dolog van ebben a szülős mókában (a teljesség igénye nélkül):

• Az említett át nem aludt éjszaka utáni másnap- nem mindegy, hogy mi okozza
• Amikor – a bölcsit elhagyva – bömböl az autóban a zene, és én fennhangon énekelek. Csak már nem Madonnát, hanem Boribont.
• A szüleim már nem a szüleim, hanem a gyerekem nagyszülei. Régebben is beszéltünk sűrűn. Most is. Csak most nem kérdeznek semmit rólam, csakis arról, hogy az (eleddig) egyetlen kiscsillaguk hogy van, mit csinál, hányszor vett levegőt, stb.
• Régen is mindig volt apukánál zsepi, mert ő az a típus, akitől mindig kérhetsz. Csak korábban nem Hello Kitty-s volt. Ez most ügyfélnél elővéve kifejezetten sokat dob a profizmus látszatán.
• Imádok olvasni, s ha tehetem ki is használok minden szabad percet. Könyv, újság, szinte bármi jöhet. Régen krimi, vámpíros, coelho, ilyesmik. Ma többnyire Boribon, BogyóBabóca, AnnaPetiGergő vagy ezekhez hasonló.
• Mindig is híres voltam arról, hogy számos különböző dolog lapul a táskámban. Mára a körömreszelőt kiszorította a peppa malacos csillogós csatt, egy-egy csere bugyi (98-as méret), zokni vagy épp egy kisnadrág.
• Régen utáltam a megszállott szülőket, akik teletrollkodták a facebookot a gyerekeik képeivel. Nem érdekelt annyira, és abban a mennyiségben. Ma én is ezt teszem. Elnézést érte. De amikor olyan cuki. Mindig.
• Utazáshoz pakolni rémálom, mert mindig rengeteg cuccot pakolok. Csak ma már nem magamnak.  

Szülőtársaim! Ne habozzatok bővíteni a listát, mert szerintem még millió ilyen van...