Egyforma anyukák

Két dolog tölti meg a mai napon a facebook oldalamat: a menekültek (főként gyerekekről készült fotók) és a barátaim első iskolai napját töltő gyerekeinek a képe.

Azt gondolnánk, hogy két merőben eltérő téma ez, de rájöttem, hogy tulajdonképpen ugyanaz.

Szülők, akik a legeslegjobbat akarják a gyerekeiknek.

Van, aki ezt úgy tudja megtenni, hogy körbejárja az ország általános/középiskoláit, és kiválasztja a legjobbat, majd véres veríték árán bejuttatja a saját fiát/lányát. Ugyanez ovival. Talán még bölcsivel is. És azt gondoljuk róluk, hogy szuperek, mert mindent megtesznek a gyerekükért.  Sőt, én még tanácsot is kérek majd tőlük, amikor eljön Flóra iskolaválasztásának témája.

És van, akinek nem adatik meg, hogy óvodát, iskolát válasszon, de még az sem, hogy nyugodtan kiengedje a gyerekét az utcára. Van, aki, anyaként úgy teheti a legtöbbet a gyerekéért, ha mindent hátrahagyva elindul az ismeretlenbe.

És bízik abban, hogy egy szebb jövőbe gyalogol.
Hiszek is benne, hogy sokuknak be is fog jönni, ahogy az '56-os magyarok közül olyan soknak bejött Amerika. Meg, ahogy a sok ismerősömnek bejön most épp Anglia. És Spanyolország. És sorolhatnám még hosszan. Sajnos.
Látom magam előtt sokuk életét pár évvel később, amikor már letelepedtek egy normális demokratikus országban, beilleszkedtek, a szülők munkát vállaltak, a gyerekek iskolába járnak, és boldogok.

Nem akarom megnyitni a menekült kérdést ebben a blogban, mert biztosan vannak jogos és teljesen eszement érvek és ellenérvek mindkét oldalon. Gyűlölöm az általánosításokat, és amikor úgy beszélnek, hogy "a migránsok így" meg "a migránsok úgy", akkor csak a végtelen ostobaságot  látom és hallom ki a szavaikból. Biztosan van köztük terrorista alapanyag, és jó eséllyel jövőbeni orvosok is, mint ahogy vannak kedves zsidók, bunkó zsidók, dolgos romák, lusta romák, okos fehérek, ostoba fehérek, szolid melegek, harsány melegek. Magam is az egyik ilyen csapatba tartozom és ismerek is sokat az összes többiből. 

De nem ez a lényeg!

Bevallom, én anyukaként rettenetesen tisztelem azokat a nőket, akik képesek voltak felkerekedni, és elindulni a világba azért, hogy boldogabb jövőt biztosítsanak a gyerekeiknek. 

Pont mint az iskolaválasztó anyukák.

Ebben igenis egyformák vagyunk.