Pár hete úgy alakult, h picit késve beléptem egy terembe, ahol már ült kb 60 férfiember. Már ment az eligazítás, így mi néhányan, a késők álltunk. Ebből a néhányból ketten lányok. Nők. És állva is maradtunk. Kb 40 percre.
Sokat gondolkodtam akkor, hogy vajon van-e jogom ezen egy picit felháborodni. Nem vagyok sem öreg, sem terhes, sem beteg, sem semmi olyan, ami akadályozna abban, hogy álljak. Álltam is.
Nem várom én, hogy lépten-nyomon kinyissanak előttem minden ajtót, kihúzzanak minden széket, vagy felsegítsenek minden ruhadarabot. De jól esik, ha megteszi valaki, mindig nagyon örülök is.
Ebben az esetben pedig valahogy annyira furcsa volt, hogy kb. 60 pasi nyugodtan ülve, kényelmesen végignézi, ahogy mi nők állunk, hogy tényleg azt fontolgattam, vajon középkori értékeket várok-e el. Nem bennem van-e a hiba, amikor ez rosszul esik.
 |
| Forrás: brucehendrick.com |
Aztán ezen a héten beléptem egy Cafés tárgyalóba, ahol már minden széken ültek. Mi pedig beléptünk még ketten lányok. Nők. És mi történt? Azonnal felugrott kb. 5-6 fiú. Férfi! Nem volt gondolkodás, nem volt hezitálás. Ránk néztek és felálltak. Azt éreztem, hogy ez természetes, így van jól, mert igenis van, ahol még él az udvariasság. Például egy Cafés tárgyalóban. Köszönöm nektek Cafés Pasik! És mindenki másnak is, aki tud eléggé Férfi lenni ahhoz, hogy ez természetesen jöjjön belőle. És aki mellett azt érezhetem, hogy nem túlzó elvárás az, hogy engem is nőnek kezeljenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése