Mégis mi történik itt?

Egy kedves barátnőmmel beszéltem ma, aki épp kézműves vállalkozást készül indítani. Régen a reklámszakmában dolgozott ő is, de elege lett és úgy is alakult az élete, hogy pillanatnyilag ez kifejezetten jó ötletnek tűnik. Ráadásul csodás dolgokat is csinálnak a pasijával (Rekredenc néven nézzétek meg a facebookon.). 

Egy másik jó barátnőm szintén otthagyta a szakmát és jógatanárnak állt. 

Egy harmadik ismerősömről hallom, hogy kézműves csokikat készít és talán nemsokára ő is kilép a reklámok csodás világából.

Másról tudom, hogy komolyan tervez saját kis boltot nyitni. 

Zsolt egyik volt kolléganője azért lépett ki, hogy gasztro vonalon folytassa az életét. 

A másik volt kolléganője lovasterápiával kezdett foglalkozni a médiatervezés helyett.

Itt egy hónapja még csak egy beton gyűrű állt.

No és persze itt van az én csodás férjem is, aki nem dolgozik 4 hónapja, végre nem feszült és ideges, ellenben olyan csodás dolgokat készít - elsősorban - fából, hogy nem győzöm csodálni és néha komolyan azt gondolom, hogy ebből kéne megélni. 

Mindez az elmúlt egy év termése, és nem kutattam, csak leírtam, ami véletlenül a fülembe és nagy hirtelen az eszembe jutott. Fogadok, hogy ha konkrétan körbekérdeznék, akkor még ennél jóval hosszabb is lenne a pályaelhagyók listája.

Ez nagyon ijesztő. Az elmúlt években amúgy is nagyon látszik, hogy a marketing (és kommunikációs) szakma milyen drámai mértékben hígul: rengeteg helyen cserélik le a tapasztalt, okos, ám értelemszerűen drága munkaerőt olcsóbbra, tapasztalatlanabbra, döntésképtelenre és sajnos nem önkritikusra. 

És gondolom, ez nemcsak a mi szakmánkban történik meg. 

Ha ez így megy tovább, pár éven belül magasabb lesz az IQ szint a Budapest környéki műhelyekben, mint a budapesti tárgyalókban. Mondom: nagyon ijesztő!