Korábbi éveimre visszatekintve szüleim egyik legidegesítőbb szokása az
volt, hogy ha minimum 10 km-re elhagytam a vonzáskörzetüket, akkor telefonálnom
kellett, vagy – később, amikor már volt mobilom – „legalább egy sms-t” küldeni,
hogy épségben odaértem és minden rendben. A mélypont mégis az volt, amikor a
lakótelepi banda picit távolabbi buliba készült és apukám felrendelte hozzánk a
sofőrnek kijelölt fiúkat, hogy mutassák be a jogosítványukat. Édesjézus!
„Most mit aggódnak? Nyilván minden rendben, mégis mi
történne velem?” Ha annyi ezresem lenne, ahányszor ezt gondoltam, lehet, hogy
nem is izgatna fel a kétmilliárdos lottó nyeremény.
Mert az aggodalmaskodásuk ciki, megalázó és tökéletesen
érthetetlen volt.
Egészen tavaly tavaszig...
Attól a perctől, hogy a nőgyógyászom ragyogó arccal
bejelentette, hogy az elvégzett 4 vagy 5 gyors teszt nem tévedett, és 8 hetes
terhes vagyok, elkezdődtek az aggodalmak.
Megmarad? Jó lesz a genetikai vizsgálat? Mit mutat az UH?
AFP? CTG? És sorolhatnám.
Aztán megszületett Flóra és az első pár napban olyan súllyal
zuhant rám a felelősség, hogy azt el sem hittem. „Mi lesz ha…” kérdésekkel
kínoztam magam egészen addig, amíg el nem jutottam arra a következtetésre, hogy
30 éves kora előtt nem teheti ki a lábát a házból, nincs buli és csak a
nagyszüleivel vagy velünk mehet bárhova. Ez persze túlzás, de tegye fel a kezét
az az anyuka, akinek a gyereke még 1 éves kor alatt van, és számára ez nem
hangzik egészen jól! J
Nem vagyok para-mama – aki ismer, az tudja és alátámaszthatja
-, mégis nagyon boldoggá tesz a nagyszülők üzenete, amikor náluk van Luluka,
hogy „minden rendben” vagy „már alszik”vagy bármi. Mert különben aggódom. Nem
feltétlenül rágom le a körmömet, de azért ott motoszkál a háttérben, nem hagy
nyugodni, és várok egy jelet, bármit, ami megnyugtat és megerősít abban, amit
amúgy is tudok, hogy minden rendben vagy már alszik vagy bármi.
Így ezúton is megkövetem a szüleimet minden pofavágásért (és
igazán nem fukarkodtam velük!), amit korábban az aggodalmaskodásaikért kaptak
tőlem.Ugyanakkor lélekben lassan elkezdek felkészülni Flóra pofavágásaira, mert valószínűleg én sem úszom meg...
:)
VálaszTörlés