Édenandi

Arra gondoltam, hogy már így az elején megkockáztatom, hogy jól elidegenítek minden értelmes olvasót és bevallom, hogy én bizony az Éden Hotel nagy rajongója vagyok. Persze ti most megbotránkoztok, de képzeljétek el szegény Zsoltot, aki ennek szenvedő alanya, s csak a laptop mögül sóhajtozik és hitetlenül ingatja a fejét, amíg én a képernyőre meredek.

A rajongásomat sajnos nem foghatjuk arra, hogy unatkozó anyuka vagyok: egyrészt mert nem unatkozom, másrészt pedig be kell valljam, hogy már az első évadot is lelkesen néztem.

Nem tudom, mi vett rá, hogy nézzem, de nemcsak, hogy néztem, még meg is térítettem pár ismerőst, akiket ugyanúgy beszippantott a dolog. 

És itt jön a nagy kérdés: MIÉRT?

Az előző széria sem volt kutya, de ez aztán tényleg nagyon kemény: az összesített IQ szerintem nem éri el a három számjegyet, én nem láttam még egy helyen ennyi már nem csinire kigyúrt 3 ajtós szekrényt (pedig jártam már jó pár konditeremben), no és ennyi csinos lányt nézegetni sem épp rákkendról 5,5 hónappal a szülés után, jó pár feles kilóval minden testrészemen. 

Mindegyik szereplőről külön-külön 1.000 karakternyi fikázást tudnék írni, mégis idült mosollyal nézem, hogy szemöldökráncigálóKrisztián és ezerszerműtöttNiki egymással cicázik.Sőt, még komolyan drukkolok is nekik, hogy kialakuljon valami köztük.

Sok gondolkodás után arra jutottam, hogy a javíthatatlan romantikus énem miatt van az egész. Az tehet róla! Mindenki állítja a műsorban, hogy nem szerelemért jött – elvégre ez nem Kósa L Ügyvédisvagyok Adolf egykori játéka – én mégis azt várom, hogy egyszer csak lecsap Ámor és nem holmi nyilacskákat hajigál, hanem olyan ágyútüzet szór, amit még Bem apó is megirigyelne.

Azt hiszem, ennek reményében nézek én minden adást egészen addig, amíg vége nem lesz, és ki nem derül, hogy senki sem lesz szerelmes, de legalább a legostobább és legsunyibb hazavisz egy kis pénzt – no nem az egész nyereményt, mert ahhoz nincs elég esze.

De addig is, nézem és remélek…  És közben nagyon jót mulatok a rengeteg ostobaságon.

Tessék, itt az idő, valljon, aki bátor! Ki milyen bűnös függőségben szenved?