2013. november 17., vasárnap

Vaúúúúúúúú

Egyszer egy volt-kolléganőm azt mondta nekem: "Ha kutyád lesz, utána másfél év, és gyereked is lesz."

Igaza lett! Így történt, hogy Flóra egy olyan családba érkezett,. ahol volt már két "gyerek". A fiúk (Chili és Marcipán) 2 évesek múltak, amikor hazahoztuk Flórát a kórházból. Azonnal megkezdődött a barátkozás, megszaglászták a hordozóban a 3 napos "hugit", és azonnali szerelem lett belőle. A kapcsolat töretlenül boldog azóta is. A fiúk némi iránymutatás után simán fogadták, hogy az új jövevény föléjük került a falkában, és imádattal kísérgetik mindenhová.
Az egyetlen vitaforrás Chili (a rottweiler ) féktelen imádata, ami néha már-már terhes Flórának.

A rokonságból és az ismerettségi körből számtalan olyan - elsősorban kutyátlanoktól származó - értetlenkedést hallunk, hogy nem értik, hogyan engedhetjük ilyen közel egymáshoz a gyereket és a kutyát.


Magabiztosan, bár néhány egyszerű szabály betartásával. Pl.: nem hagyjuk őket egyedül a kertben soha. Mert nem bízunk a kuty  gyerekben. A kutya nem viselkedik kiszámíthatatlanul, de egy pici gyereknél ez előfordulhat. Ha ott vagyunk, márpedig ahogy mondtam, mindig ott vagyunk, akkor nem igen lehet baj. Például amikor nyáron Flórát a kertben csiklandoztam, és ő hangosan sikoltozott, Chili odajött - megvédeni. Tőlem. Ezért, és még számtalan okból biztosan tudom, hogy sosem bántanák.


Én azt gondolom, hogy a barátság ilyen feltétlen formáját nem szabad megvonni egy gyerektől sem.
És a  gyerek és a kutya egyáltalán nem egymást kizáró, sokkal inkább megerősítő dolgok.

S végül egy jó alátámasztás a témához egy friss ultra cukiság Amerikából (kattintsatok a képre a forráshoz további cuki képekért):
cukiség




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése