2013. szeptember 22., vasárnap

Változunk?


Emlékszem, amikor fiatal(abb) koromban elképzeltem, hogy milyen leszek majd igazán felnőttként - vagy már szülőként -, akkor egy komoly ember képe jelent meg lelki szemeim előtt. Olyan, aki súlyos könyveket olvas, süt-főz mindennap, és tudományos alapossággal irányítja az egész család életét.

Aztán elköltöztem otthonról. Dolgoztam, buliztam és még csak kartávolságban sem volt az a kép, amit korábban a felnőtt létemről vizionáltam.

Gondoltam, nem baj, majd ha már megállapodok és vége a bulizós éveknek.

Aztán megállapodottabb lettem. Összeköltözés meg ilyesmik. És még mindig oly távoli az a bizonyos felnőtt image.

Gondoltam, nem baj, majd ha már családom lesz.
Aztán férjhez mentem, sőt gyereket szültem. Itt állok egy majdnem 2 évessel és ma épp azon gondolkodtam, hogy hogy lehet az, hogy még mindig ugyanolyan vagyok, mint korábban. Na jó, már nem vonzanak ugyanolyan intenzitással a bulik, sokkal szívesebben üldögélek itthon. Meg sűrűbben főzök is, sőt a whiskey-n és a light kólán kívül más is van a hűtőben. De legbelül mégsem vagyok annyira más, mint voltam anno huszonévesen.  

És akkor ránézek Flórára, és egészen egyszerűen nem értem, hogy két ilyen lökött ember (merthogy az én drága férjem pont semmivel nem jobb felnőttségben, mint én), hogy tudott ilyen szuper kiscsajt csinálni. Okos, jó fej, többnyire nagyon jó kislány, ragaszkodó, de nyitott, feltalálja magát, ha kell, és nagyon könnyen alkalmazkodik. (Én meg nyilván nem vagyok elfogult.) Hogy lehetett ezt összehozni az évekkel ezelőtt megálmodott komoly felnőttség nélkül? És ha eddig nem jött ez a komolyodás, akkor mikor fog? Fog? Nem, azt hiszem, mi már ilyenek maradunk. 
Szerencsére? Szerencsére. Úgy tűnik, annyi mégis változott, hogy közel 38 évesen már nem zavar annyira, hogy nem vagyok sem tökéletes, sem olyan, amilyennek régen elképzeltem a jövőbeni énem. 
Sőt, elfogadtam, hogy nem is leszek olyan sosem.

Ja és arra is jutottam, és üzenem ezt minden leendő szülőnek, hogy van remény. A leghülyébbek is megoldják valahogy, nektek miért ne menne?

1 megjegyzés: