Azt mondják, mindenkinek van 1-2 csontváz a szekrényében, de
szerintem nemcsak az, hanem egy nagy halom felesleges holmi is. Sőt, van ahol
azért nincs csontváz, mert nem fér el. Valamelyik nap körbenéztem, és
megállapítottam, elképesztő, hogy mennyi mindent halmoztunk - na jó, elsősorban én halmoztam - fel az évek alatt.
Amikor elköltöztem otthonról, alaposan kiürítettem a lányszobámat, vittem minden bútort, de még így is egy kisebb pick-up féle elég
volt, hogy elszállítsa a motyómat. Aztán megkezdődött a felhalmozás…
Amikor Zsolt első költözéséhez asszisztáltam – neki persze
nem ez volt az első, de ez volt az első olyan, aminél én is jelen voltam: egy
kisebb albérlet csere – akkor még az akkori céges autóm egy Toyota Corolla is
elég volt.
Persze ide a házba már ketten jöttünk, mondhatjuk, dupla
cuccal, jóval több is volt, de szerintem, ha most kéne költöznünk, akkor már
igazi nagy teherautóra is szükség lenne. És az is többször fordulna.
De miért vagyunk ilyenek? Kellenek a tárgyak, hogy
körbevegyenek minket, ragaszkodunk a dolgokhoz, nem dobjuk ki akkor sem, amikor
már nem használjuk, aztán az ilyenek dobozokat, kosarakat, később szekrényeket
vagy ágyneműtartókat töltenek meg. Nem állítom, hogy haszontalan holmik! Isten ments!
Magam is nagy gyűjtögető vagyok, és rettenetesen nehezen válok meg bármitől. Ruha
ügyben már egészen jó vagyok, szigorúan tartom magam a szabályhoz, hogy amit
két szezonban nem veszek fel egyszer sem, az megy valamelyik
segélyszervezetnek. Na de A) mért kell megvárni két szezont? és B) mi van azzal, ami egyszer mégiscsak volt
rajtam? Szóval ez a vonal sincs totálisan rendben, de talán egy fokkal jobb,
mint a többi. Mindenképpen felmerül tehát a kérdés, hogy miért. Miért halmozzuk a tárgyakat magunk körül és
miért nem engedünk el nagyon sok mindent olyan természetességgel, mint egy üres
sörös dobozt – persze van, aki azokat is gyűjti… Mi az, ami miatt újra és újra
elhangzik a bizonyos mondat „Jó lesz ez
még valamire!” meg, hogy „Ez még
akármikor kellhet.”. Ó, és mitől van az, hogy ott ül a kisördög az ember
egyik – nekem spec’ a bal – vállán és azt suttogja, hogy „Ha kidobod, holnap már szükség lesz rá” .
No, aki, most választ vár, annak csalódást kell okoznom.
Nekem fogalmam sincs, miért van ez így. De aki tudja és esetleg az ellenszert
is ismeri, az mindenképpen ossza meg, mert bevallom, szívesen elengednék pár
mázsa ezt-azt a környezetemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése