Pelenkák és e-mailek

Babaszabi ide, babaszabi oda, bevallom, én időről időre ránézek a céges e-mailjeimre, elolvasom a szakmai híreket, blogot, ilyesmit. Ez ciki lenne?

Amikor Flóra ébren van, persze elsősorban vele foglalkozom – bár ő sokszor cserél le Csilla babára vagy Kukacra, aki manapság a járóka legnagyobb sztárja. Ilyenkor nem érdekes sem anya, sem apa, csak az, hogy Kukac csápjai helyén nőtt virágot (tudom, nagyon bizarr, de hát ilyen a gyerekjátékok világa: nélkülözi a realitást) a szájába tuszkolja. Szóval az olyan pillanatokban, amikor anyukaként nincs rám szükség, a mosógép épp megy, vagy már kiteregettem, vasalnivaló sincs, és épp főzni sem kell, akkor bizony szabadidő keletkezik. Persze szögezzük le, hogy én szerencsés vagyok, mivel Flóra nemcsak a világ legszebb gyereke (nekem legalábbis), hanem ultra jó is. 

Az elején valaki azt mondta, hogy csak az első 3 hónap lesz ilyen könnyű, más meg azt, hogy mióta megszülettek a gyerekei nem olvasott könyvet, mert nincs rá ideje. Így akkoriban kiolvastam az összes olyan könyvet, ami a kezembe került, mondván, hogy nemsokára úgysem lesz erre időm. De amikor már bőven benne jártunk a negyedik hónapban, és Luluka még mindig ilyen kisangyal volt, úgy döntöttem, hogy nem előre próbálok élményeket gyűjteni, hanem bízom a jó sorsomban, hogy a béke hosszú távú lesz.

Visszaszoktam hát az e-mail olvasásra és a szakmai irodalomra, és amikor néha felhívnak a kolléganőim – nagyon ritkám és nagyon pironkodva – tanácsért, akkor kifejezetten örülök és örömmel segítek. Jó érzés tudni, nem estem ki teljesen a ritmusból és ahol korábban, Flóra előtt megálltam a helyem, az nincs most sem fényévekre.

Sokat gondolkodtam azon, hogy ettől vajon rossz anya, vagy karrierista vagyok-e, de végül arra jutottam, hogy határozottan NEM. Talán kifoghatott volna Flóra jobb anyukát is magának, de egészen biztosan rosszabbat is. Mert nem az számít, hogy mivel ütöm agyon a szabadidőmet, sokkal inkább az a lényeg, hogy amikor vele foglalkozom, kiegyensúlyozott, elégedett és ne frusztrált legyek. Ha pedig ehhez az kell, hogy pár naponta elmerüljek egy kis időre a reklámok, ügyfelek és ügynökségek világában, akkor megteszem, s nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam emiatt. 

Végülis, a nagy cél az, hogy egy testileg-lelkileg egészséges és boldog gyereket neveljünk fel. Úgy érzem, hogy egyelőre ezt – a kötelező csetlés-botlásokkal együtt – hozom/hozzuk, így nem aggódom, csak örülök, hogy ez az anyaság tényleg ilyen szuper.