Shoppingolás – anyuka módra

Luluka kedden lesz féléves – Uramisten, hová tűnt ez a 6 hónap, hiszen csak most született!!! – és a mostanában tudatosodott bennem, hogy ez milyen radikálisan megváltoztatta a vásárlási szokásaimat. Konkrétan: nem vettem magamnak új ruhát az elmúlt kb 12 hónapban.

Amikor elkezdett komolyabban gömbölyödni a hasam, beszereztem pár szuper tuti nadrágot és szoknyát, majd mivel tavaly szerencsére kitartott a nyár október közepéig, azaz a szülésig, nem kellett semmi több. Gondoltam, majd ha megszültem és visszanyertem a régi alakomat, beszerzem az új téli kollekciómat.

Aztán jöttek szépen sorban a sokkok. Elsőként, hogy hiába kapták ki belőlem a gyereket, utána még pont ugyanolyan nagy volt a hasam – ezt a mai napig sem értem pontosan… Majd az, hogy gondolni sem tudtam semmilyen téli kollekcióra, mert az első pár hétben a túlélésre játszottam, nem az öltözködésre és utána sem szerepelt az eljárkálás a top 10 programpont között.

Persze idővel mindez oldódott kicsit.

Egyrészt nem vagyok már bálna, de nálam nem igaz az, hogy a szoptatással leolvadnak a kilók. Pedig egy picit arra számítottam, hogy a szoptatás alatt csinibbre fogyok, mint amilyen teherbeesés előtt voltam. Álmodik a nyomor! Ami a formámat illeti, még mindig közelebb állok a fókához, mint egy sellőhöz. De mivel a remény hal meg utoljára, bízom benne, hogy a kemény fogyókúra, amibe MAJD a szoptatás után belefoghatok, újra kisebb fókát csinál belőlem – mert lássuk be, sellő sosem voltam.

Másrészt pedig az eljárkálás is sokkal jobban megy már, csakhogy valami nagyon érdekeset vettem észre. Nem a női ruha osztály vonz mágnesként manapság, hanem a babaruhák. Épp olyan – sőt! – élvezettel nézegetem a babaruhákat, válogatok köztük és vásárolgatok, mint korábban magamnak. Ráadásul most még igazán jó indokom is van a shoppingolásra, mert ez a nőci pár havonta kinő mindent és tényleg szükség van a ruhatár frissítésére. Ez az elfoglaltság ráadásul azért is jobb, mert nem kell a próbafülkében görcsölni, hogy jó-e a méret, tényleg jól áll-e vagy csak a tükör nyújt, stb, stb.

Vajon ez már mindig így lesz, hogy szívesebben vásárolok a gyereknek, mint magamnak? Vagy amint valamivel elfogadhatóbb lesz a körvonalam, és újra könnyebb lesz megkerülni, mint átugrani, akkor lelkesen fogok mindkettőnknek vásárolni? Zsolt most úgyis munkát keres, ha az utóbbi igazolódik be, akkor mindannyiunk érdekében remélem, hogy olyat talál, ahol kellőképpen honorálják az amúgy is briliáns elméjét és masszív szakértelmét.